Ahogy legutóbbi írásunkban már volt szó róla, a feledékenység minden korosztályra jellemző, a kor előrehaladtával ugyanakkor, az aktivitás csökkenésével, nagyobb az esélye. Ne bosszankodjunk hát, ha valami nem jut épp az eszünkbe!
Inkább – amennyire lehetőségünk engedi – fokozzuk aktivitásunkat. Talán közhelynek számít (de ettől még igaz), hogy a korábban testedzést nem folytatóknak is érdemes akár nyolcvanéves korukban is elkezdeni mozogni, mert a rendszeres mozgás mérhető javulást fog hozni a testi-lelki, illetve a kognitív funkcióikban is. Mivel a mozgás javítja az agy oxigénellátását, ez lassítja az agysejtek hanyatlását, így javíthatja figyelmünket is.
A fizikai aktivitás mellett a szellemi torna is csodákat tehet, és a lehetőségek e tekintetben végtelenek. Lehet akár egy izgalmas kártyajáték, illetve egy egyszerű keresztrejtvény, amire figyelmünket összpontosítjuk. Bármi, ami miközben leköt és kikapcsol, kellemes perceket is okoz. Kezdjünk el bátran barkóbázni unokáinkkal (akár az internet segítségével)! Ha egy szó vagy kifejezés nem jut eszünkbe, szerettünk kimondja majd, ami épp a nyelvünk hegyén van (és persze mi is segíthetjük őt, ha épp egy szóval elakadna).
Bárkiben felmerülhet – különösen idősebb korban – a kétely, hogy a fülön csípett emlékezetkiesések a mindennapok szokványos velejárói, vagy éppen a demencia tünetei. Bár következő írásunkban erről még bővebben lesz szó, már itt is megemlítjük, hogy ha felmerül a gyanú saját magunkkal vagy hozzátartozónkkal kapcsolatban, hogy talán demenciával állunk szembe, keressünk fel egy jó neurológus szakembert, aki vélhetőleg, ha megállítani nem is, de lassítani tudja a folyamatot. A tüneteket okozó betegségeket, folyamatokat – így például az Alzheimer-kórt – a tudomány mai állása szerint nem lehet gyógyítani, korai diagnosztizálásával és kezelésével azonban le lehet lassítani a tünetek előretörését.
Tippjeink
Hozzátartozóként figyeljünk arra, hogy az idősebb emberek többnyire jobban emlékeznek a régmúltban lezajló történésekre, melyek feldolgozása életük ezen szakaszában egyben énintegritásuk fontos része is. Történeteik által igazán értékes információkhoz juthatunk, ha meghallgatjuk őket, ezért ne becsüljük le ezek jelentőségét! Akár buzdíthatjuk őket arra is, hogy írják le a történeteiket, hogy azokat a későbbiekben is visszaolvashassuk.
Szocio-kulturális értelemben az idősek döntő többségének életvitele a kor előrehaladtával megváltozik. Kiemelt szempont, hogy a magányosság csak annyira legyen társa szerettünknek, amennyire ő igényli. Keressünk olyan társas lehetőségeket a családi együttlétek mellett, amelyekben jól érezheti magát, megbeszélheti a számára fontos témákat. Régen az asszonyok kiültek a padra, a férfiak elmentek a kocsmába megtárgyalni a falu ügyes-bajos dolgait. Nevezzék az ilyen tevékenységeket bárminek is, hisszük, hogy ma is szükség van erre.