Csontritkulás, a csendes tolvaj

Október 20-a minden évben a csontritkulás elleni küzdelem jegyében indított kampányokkal telik világszerte.

Sokan „csöndes tolvajként” emlegetik a csontritkulást, mert gyakran nem vesszük észre, hogy csontritkulásban szenvedünk.
Általában akkor gyanakodunk, amikor eltörik valamelyik csontunk. Mint tudható, ha valaki jelentős sérülés nélkül eltöri bármelyik csontját, meglehetősen nagy a kockázata az újabb törésnek.

Harmincöt éves korát követően szinte mindenki szervezete több csontot bont le, mint amennyit képez.
Ahogy öregszünk, a csontvelő környezete megváltozik, és a csontváz csonttömegének és immunrendszerének fenntartásáért felelős sejtek kimerülnek. De nagyon keveset tudunk arról, hogyan megy végbe pontosan ez a folyamat, miért csökkennek ezek a sejtek a kor előrehaladtával.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a testmozgás javíthatja a csontok erejét és immunrendszerünk működését, most felfedeztek egy új mechanizmust, amellyel már látható és bizonyítható a kapcsolat a testmozgás hiánya és a csontritkulás között.

„Találtunk egy fontos mechanizmust: a mechanikai stimuláció jelentős mértékben erősíti a csontokat” – állítja Sean Morrison, Ph.D., a CRI igazgatója és egy Howard Hughes Orvosi Intézet kutatója.
Kutatásukban azonosították azt a speciális környezetet, amelyet „fülkének” neveztek el, ahol az új csont- és immunsejtek termelődnek. A tanulmányban bemutatott eredmények kimutatták, hogy e „fülke”, valamint a benne található csont- és immunképző sejtek fenntartásához mozgás által kiváltott stimulációra van szükség.

Ezekkel az eredményekkel tehát egyértelműen bebizonyították, hogy a testmozgás erősíti a csontokat és az immunrendszert. Leginkább a nehézségi erő ellen ható, ütközéssel járó mozgásformák alkalmasak a csonttömeg növelésére, megtartására, ilyen például a gyaloglás,
futás,
illetve az aerobik-jellegű mozgásformák.