Ma már számos olyan szolgáltatás van, amellyel biztosítható, hogy valaki minél tovább saját otthonában öregedjen meg, mégis eljöhet életünkben (vagy egy hozzátartozónk életében) az a pont, amikor idősotthont kell választani.
Ahogy elkezdünk az intézmények között keresgélni, hamar arculcsaphat az a reménytelenségünket kiváltó közhely, hogy az idősotthonok többségében 2-3 éves várólisták vannak (hogy ez pontosan mit jelent, arra egy későbbi írásunkban még visszatérünk), de ettől még a kérdés zavarba ejtő: ha életünk új színteréről döntünk, milyen szempontok szerint, és hogyan választhatunk jól?
Több részes írásunk első részében azt gyűjtöttük össze, mi nem kell, hogy meghatározza a döntésünket, vagyis mi az, ami szinte mindenhol (persze más-más minőségben, de) meglévő adottság.
Az idősotthonok minden esetben biztosítják a napi háromszori étkezést, akár speciális (orvosilag igazolt) diéták figyelembevételével, a 24 órás nővéri szolgálatot, a helyben rendelő háziorvost, pszichiáter szakorvost, ruházatunk és textíliáink tisztítását, lakrészünk takarítását. Kötelezettségük biztosítani a hitélet gyakorlására megfelelő helyiséget (ami lehet egy imaszoba, de sok esetben saját kápolna), ahová rendszeresen miséket, istentiszteleteket is szerveznek. A beköltözőknek (egy-két kivételtől eltekintve) mindenhol lehetőségük van saját bútor bevitelére, de vannak olyan intézmények, amelyek ennek hiányában a bútorozásban is segítenek.
Mindezeken túl jellemző a mentálhigiénés szakemberek jelenléte, programok szervezése (melyek minősége és sokszínűsége otthononként nagyon széles skálán mozog), 24 órás recepció, belső telefonhálózat, TV és internet hozzáférés. Általában külső szolgáltatók is megjelennek az otthonokban, melyek közül a pedikűrös és a fodrász az intézmények állandó vendége.
Fentiek közül számos dolog bár adottság, annak minősége szubjektív megítélésünk kérdése. Ilyen például a gondozók-ápolók attitűdje vagy az étkezés minősége. Ezek a kérdések – melyek bár meghatározzák az ottlétünk alapvető jóérzését – nagyon nehezen ítélhetőek meg kívülről, és sok esetben nem függnek szorosan a szolgáltatás árától, sokkal inkább az intézmény belső szervezeti kultúrájától, vagy (étkeztetés esetén) az azt biztosító személyzet emberségétől.
Javaslatunk ezzel kapcsolatban, hogy egyrészről érdemes a saját ismerettségi körünkben érdeklődni, mert ismerőseink ajánlata, kritikája fontos támpont lehet számunkra; másrészről érdemes a már kiválasztott intézményeket személyesen is végig látogatni: milyen az atmoszférája, mosolyognak-e a lakók vagy az ott dolgozók?
Fentiekhez még egy szempont, amely mindenhol adottság: ha egy idősek otthonának vagyunk lakói, természetesen fogadhatunk látogatókat (melynek rendjét az intézmény házirendje szabályozza), valamint az intézményt bármikor elhagyhatjuk néhány óra erejére, vagy akár napokra is – ha állapotunk ezt lehetővé teszi. Az elmúlt másfél évben ezt a szabályt jelentősen árnyalta a járványügyi helyzet. Amiatt, hogy az idősebbek magasabb kockázattal bírnak a COVID-19 vírus okozta súlyosabb megbetegedésekre, voltak olyan kormányhivatal által elrendelt időszakok, amikor az intézményeket elhagyni nem lehetett, és az ott élők látogatókat sem fogadhattak. Ennek lehetőségét nem zárhatjuk ki a jövőben, de talán bízhatunk benne, hogy ha a covid-helyzet egyre inkább a múltunk része lesz, akkor az ilyen típusú intézkedésekre is kevésbbé számíthatunk majd.