Szeptember 11 – nemzetközi ünnep: a nagyszülők napja
A nagyszülők napja emlékeztet minket arra, hogy az unokák jelentik a nagyszülők kapcsolatát a jövővel, a nagyszülők pedig a gyermekek kapcsolatát a múlttal.
A nagyszülők és a gyermekek között különleges kapcsolat van, amely boldogabbá és emiatt hosszabb életűvé teszi a nagyszülőket, az unokákat pedig érzelmileg sokkal ellenállóbbá. Az ünnep alkalmat ad arra, hogy – megbecsülve ezt a kapcsolatot – minőségi családi időt töltsünk együtt.
Ez a nap tökéletes arra, hogy mindannyian kifejezzük tiszteletünket és hálánkat az idősebb generáció iránt, megtisztelve nagyszüleinket – mindazt, amit tesznek és mindazt, amit képviselnek.
A nagyszülők idősebb korukban magányosnak érezhetik magukat, különösen, ha egyedül élnek. Ezért fontos, hogy tudassuk velük, mennyire szeretjük és értékeljük őket. Már az is nagyszerű lépés, ha időnként meglátogatjuk őket, hogy megbizonyosodjunk arról, jól vannak. Nyilvánvalóan ez nehéz, amikor rengeteg a hétköznapi feladat, de érdemes időt szakítani rá.
A nagyszülők napjának története az 1970-es évek elejére nyúlik vissza. A kezdeményezés mögött Marian McQuade áll, akinek az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet az otthonaikban és idősotthonban élő magányos idős emberek helyzetére, és arra ösztönözze az unokákat, hogy használják ki a nagyszülők által nyújtott bölcsességeket és útmutatásokat.
Ebből nőtte ki magát a ma ismert esemény, amit minden évben azért tartanak, hogy tisztelegjenek a nagyszülők előtt. Célja továbbá, Marian eredeti elképzelései szerint, hogy az idősebb generáció átadja tudását a fiataloknak.
A nagyszülők napját ma már az egész világon ünneplik. Végül is nem számít, honnan származunk, milyen vallásúak vagyunk, milyen kultúrához tartozunk, mindannyian elismerjük a nagyszüleink fontos szerepét.
A nap megünneplésének számos módja van. Ezek közé tartozik, hogy a fiatalok megismerkednek nagyszüleik örökségével, történelmével, akár családfát készítenek. A családok sort keríthetnek rá, hogy meghallgassák idős rokonaik történeteit.
Gyakran megesik, hogy a családi történet részleteit már soha nem tudjuk meg, ha a nagyszüleink eltávoznak. Váltsuk valóra tervünket (ha van ilyen), amíg lehetséges. Szánjunk rá időt és figyelmet, hallgassuk végig az összes családi történetet. Érdemes leírni, hangfelvételt készíteni. Igy az emlékezet örökre megmarad, a családot összekötő szeretet tovább él. Amikor pedig majd az unokák mesélik, csak elő kell venni a papírt vagy hangfelvételt és átadni annak, akit ezek megilletnek, az akkori unokáknak.
Források: nationaltoday.com, www.daysoftheyear.com