Az ajtócsapódásra figyelek fel. Lassan, botra támaszkodva állok fel – mert már csak így tudok –, s ahogy megvénült másik kezemmel félrehajtom a függönyt, s kinézek a hűvöset árasztó ablakon, még éppen elkapom a pillanatot, ahogy szembe szomszédomékhoz, Kláráékhoz megérkeznek az unokák.
A házukban kandalló adja a meleget, a hatalmas fenyőn még innen is jól láthatóan csillognak a díszek és szinte hallom, ahogy együtt énekelnek a Megváltó születéséről.
Kezükben csillagszóró, és magukban azt gondolják: megint együtt vagyunk a szeretet ünnepén. Látom, ahogy a kisebbek odarohannak a fához, majd fellökik, olyan izgatottak, s boldog mosollyal bontogatnak. Hiszik a csodát, a karácsony csodáját, amely körülveszi és felemeli őket.
El kell engednem a függönyt, hogy megtöröljem könnyekkel megtelt szememet, tekintetem csendes szobámon siklik végig, s iszonyú erővel hasít belém a magányom. Már nyolc éve lesz, hogy Károly itt hagyott, de még most is haragszom rá. Haragszom, hogy ő lett hamarabb beteg, hogy a sors nem adott nekünk gyermekeket, és oly régóta egyedül élem át az ünnepeket.
Bátyám, Dénes messze a határszélen lakott, de már ő is elment vagy öt esztendővel ezelőtt. Aki még legtöbbet rámnyitja az ajtót, Marika, a gondozási központból. Kedves teremtés… most bizonyosan ő is a családjával, szerettei körében ünnepel.
Megrezzenek, ahogy hallom, az ablakom alatt egy másik család talpa alatt ropog a hideg hó, és ez pont elég ahhoz, hogy csontig hatoló magányom teljesen körülvegyen.
A karácsony áldás: a legtöbbünk számára az egyik legszebb ünnep, amikor szeretteink körében megélhetjük az év talán legszebb pillanatait, s a melegség átjárja szívünket. De a karácsony épp így lehet az egyedül élők számára a szeretet hiányának tolmácsa is. Ilyenkor az ünnep, és a mások ellesett boldog pillanatai méginkább azt üzenik, hogy „egyedül vagy”, s a már-már megszokott, mindennapi magány is fájdalmasabb számukra.
Ha tehetjük, figyeljünk a magányosan élő idősekre is. Nézzünk be a szomszéd nénihez, s adjunk abból a szeretetből egy csipetet, amiben most mi bővelkedünk.
Adhatjuk pár jó szó, egy kis sütemény, egy tál meleg étel vagy bögre tea formájában, ezzel mind kifejezhetjük, hogy a világban nincsenek mégsem teljesen egyedül. Bárhogy megtehetjük, nincs recept.