November 12. – A szociális munka napja.
Egy nap, amikor azokra figyelünk, akik egész évben másokról gondoskodnak, akik nap mint nap mások biztonságáért, méltóságáért és életminőségéért dolgoznak.
Képzeljünk el egy reggelt, amikor senki nem érkezik…
Egy idős asszony a konyhaasztalnál ül. Már nyolc óra, de még mindig nem hallja a megszokott kulcszörgést. A gondozója minden reggel ilyenkor érkezik. Segít a reggeli készülődésben, ellenőrzi, hogy minden rendben van-e, és közben beszélgetnek egy kicsit.
Ma azonban senki nem jön.
Egy másik lakásban egy mozgásában korlátozott férfi vár segítségre. Egy család kétségbeesetten próbál megoldást találni idős hozzátartozója ellátására. Valahol egy gyermek, máshol egy nehéz élethelyzetbe került család marad támogatás nélkül.
Mi történne, ha egyetlen napra minden szociális munkás, gondozó és segítő szakember eltűnne a mindennapjainkból?
Valószínűleg nagyon gyorsan kiderülne, milyen sok ember életének biztonsága és kiszámíthatósága függ az ő munkájuktól.
Pedig a szociális munka jelentős része szinte láthatatlan. Nem kerül a hírek címlapjára, nem jár érte rendszeresen taps vagy nyilvános elismerés. Sokszor természetesnek vesszük, hogy valaki ott van, amikor szükség van rá.
Tudta, hogy a szociális munka egyik úttörője Nobel-békedíjat kapott?
A szociális munka történetében olyan embereket találunk, akik nemcsak egy-egy ember életét változtatták meg, hanem egész társadalmak gondolkodására hatással voltak.
Közéjük tartozott Jane Addams, aki 1889-ben Ellen Gates Starrral közösen létrehozta a chicagói Hull House nevű közösségi intézményt.
A Hull House nem egyszerű segélyezőhely volt. A környék szegénységben élő és bevándorló családjai számára oktatást, gyermekfelügyeletet, közösségi programokat és gyakorlati segítséget biztosított. Addamsék abból indultak ki, hogy az embereknek nemcsak pillanatnyi támogatásra, hanem lehetőségekre és közösségre is szükségük van.
Jane Addams Hull House+1
Jane Addams 1931-ben Nobel-békedíjat kapott, elsősorban a nemzetközi békéért végzett munkájáért. A modern szociális munka egyik meghatározó alakjaként azonban azt is megmutatta, hogy az emberi segítségnyújtás társadalmi változások kiindulópontja lehet.
nobelprize.org
Ez az üzenet ma is érvényes: a jó szociális munka nemcsak egy problémára keres megoldást, hanem abban támogatja az embert, hogy lehetőség szerint visszanyerje vagy megőrizze az önállóságát, biztonságát és méltóságát.
A gondoskodás értékét nem lehet csak percekben mérni
Az idősgondozásban különösen jól látható, hogy a segítségnyújtás sokkal többet jelent az elvégzett feladatoknál.
Egy gondozó segíthet a tisztálkodásban, az öltözködésben, az étkezésben vagy a mindennapi teendőkben. Ezek fontos, kézzelfogható feladatok.
De mi a helyzet azzal a néhány perccel, amikor meghallgat egy régi történetet? Amikor észreveszi, hogy az idős ember ma szokatlanul csendes? Amikor türelmesen kivárja, hogy valaki maga gombolja be az ingét, pedig segítséggel sokkal gyorsabban menne?
Ezeket a pillanatokat nehéz számokkal kifejezni.
Pedig éppen ezekben mutatkozhat meg a gondoskodás egyik legfontosabb értéke: nem csupán elvégezni valamit a másik ember helyett, hanem segíteni neki abban, hogy ameddig lehet, önmaga maradhasson.
A jó gondozás nem jelenti automatikusan az önállóság átvételét. Sokszor éppen annak megőrzéséről szól.
De ki gondoskodik azokról, akik másokról gondoskodnak?
A szociális munka és az idősgondozás nemcsak fizikai, hanem komoly érzelmi megterheléssel is járhat.
A segítő szakemberek nap mint nap találkoznak betegséggel, magánnyal, veszteséggel, családi konfliktusokkal és kiszolgáltatottsággal.
Sokszor olyan helyzetekben kell helytállniuk, amelyekre nincs egyszerű, gyors megoldás.
Egy idős ember állapota romolhat. Egy család nehezen fogadja el, hogy hozzátartozójának egyre több segítségre van szüksége. Egy gondozott elvesztése pedig akkor is megérintheti a segítőt, ha szakmailag felkészült a helyzetre.
Mindezek mellett ott vannak a napi feladatok, az időbeli korlátok és a felelősség.
Fontos kimondani, hogy a segítőknek is vannak határaik. Nekik is szükségük van pihenésre, szakmai támogatásra, megfelelő munkakörülményekre és arra, hogy munkájukat megbecsüljék.
A gondoskodás nem lehet hosszú távon fenntartható, ha közben megfeledkezünk a gondoskodókról.
November 12. – Egy nap, amely róluk szól
Magyarországon november 12. a szociális munka napja. A napot 2017 óta az érintett szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi területeken törvényben meghatározott dolgozók számára munkaszüneti napként ismerik el. A folyamatos ellátást azonban ezen a napon is biztosítani kell.
Nemzeti Jogszabálytár+1
Ez a nap alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik hivatásuknak választották más emberek támogatását.
A szociális munka sokféle területet foglal magában: a családsegítéstől a gyermekvédelemig, a fogyatékossággal élők támogatásától az idősek gondozásáig.
A feladatok különböznek, de közös bennük az emberi méltóság tisztelete, a felelősség és a segítségnyújtás szándéka.
És van még valami, amiről ritkán beszélünk: életünk során szinte bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, amikor szüksége lesz mások segítségére.
Egy váratlan betegség, egy baleset, egy idősödő szülő romló egészségi állapota vagy egy nehéz családi élethelyzet egyik napról a másikra megváltoztathatja a mindennapjainkat.
A szociális munka ezért nem csupán néhány társadalmi csoport ügye. Közös ügyünk.
Egy köszönöm néha többet jelent, mint gondolnánk
November 12-én érdemes egy pillanatra megállni, és felidézni valakit, aki segített nekünk vagy egy hozzátartozónknak.
Egy gondozót, aki türelmes volt egy nehéz napon. Egy szociális munkást, aki nemcsak meghallgatta a problémánkat, hanem segített megtalálni a következő lépést. Egy szakembert, aki akkor is emberséges maradt, amikor a helyzet különösen nehéz volt.
Ha tehetjük, mondjunk neki köszönetet.
De ne felejtsük el: a valódi megbecsülés nem merülhet ki egy ünnepi üzenetben. A tiszteletteljes együttműködés, a szakmai tudás elismerése, a megfelelő munkafeltételek és a tisztességes díjazás ugyanilyen fontosak.
A Seniorcentrumnál nap mint nap találkozunk családokkal, akiknek segítségre van szükségük idős hozzátartozójuk gondozásának megszervezésében. Látjuk, milyen sokat jelent, amikor sikerül megtalálni azt a gondozót, akiben az idős ember és a családja egyaránt megbízhat.
Ezért november 12-én külön szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak a szociális szakembereknek, gondozóknak és segítőknek, akik munkájukkal hozzájárulnak mások biztonságához, önállóságához és emberi méltóságának megőrzéséhez.
És ha visszatérünk a kezdeti kérdéshez – mi történne, ha egy napra eltűnnének azok, akik másokról gondoskodnak? –, talán a legfontosabb válasz az, hogy ne várjuk meg ezt a napot ahhoz, hogy észrevegyük őket.
Köszönjük a munkájukat!
Források
Nemzeti Jogszabálytár – 2016. évi CLXXX. törvény
The Nobel Prize – Jane Addams (1931): A Nobel-békedíj odaítélése.
The Nobel Prize – Jane Addams életrajza: A Hull House alapítása és Jane Addams szociális munkássága.