A sorozat második és harmadik részében néhány olyan szempontot gyűjtöttünk össze, amelyek már az egyes szolgáltatók közötti különbségekről szólnak.
FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉS
A helyszín kiválasztásakor egyéni ízlésünk és igényeink meghatározóak: ősfás parkban legyen, minél csendesebb helyen? Vagy inkább város közepén, jó tömegközlekedéssel? Számba vehetünk minden olyan egyéni preferenciát, amit egy bármilyen költözésnél is végig vennénk.
Amit ezek mellett elsősorban érdemes végiggondolni, az a saját állapotunk, és abból adódóan az, hogy mennyire, milyen céllal, milyen rendszeresen fogjuk elhagyni az intézményt. Ha mobilisabbak vagyunk, szempont lehet, hogy a korábbi lakóhelyünk környékén maradjunk, így a beköltözés ellenére is nagyjából folytathatjuk korábbi életvitelünket. Ha már kevésbé kielégítő a mozgásképességünk, de szívesen sétálnánk nagyokat a jó levegőn, akkor inkább válik fontosabbá, hogy az intézmény zöldövezetben legyen, vagy rendelkezzen olyan akadálymentesen bejárható kerttel, ami ezt az igényünket kielégíti. Szintén a kisebb mobilitásunkhoz passzoló választás, ha azok közelében keresünk idősotthont, akik látogatására a leginkább számítunk, hiszen ezzel számukra is megkönnyíthetjük, hogy a mindennapjaikba jobban be tudják illeszteni a velünk való kapcsolattartást.
FENNTARTÓ
Ma Magyarországon állami, önkormányzati intézmények, egyházak által fenntartott otthonok, valamint magánvállalkozások által működtetett szolgáltatások közül választhatunk. E választásunk szempontja lehet az is, hogy valamelyik fenntartói körben egyszerűen jobban bízunk eddigi, akár idősotthonoktól független tapasztalataink alapján, de szerepet játszhat választásunkban az is, hogy mennyire vágyunk prémium szolgáltatásokra. Míg az állami-önkormányzati, illetve egyházi intézmények alapvetően azt tűzik zászlóra, hogy a jogszabályok szellemisége értelmében minél méltóbb körülményeket és gondoskodást biztosítsanak az arra koruk és állapotuk miatt rászorulóknak, addig a magánszféra (természetesen előbbieket is szem előtt tartva) inkább mozdul el abban az irányba, hogy extra szolgáltatásokkal tegye kényelmesebbé az otthonban élők mindennapjait. Személyes tapasztalataink szerint az alkalmazott gondozók és ápolók képzettségét, vagy az étel minőségét nem feltétlen fogja meghatározni, hogy milyen hátterű az intézmény, de ha szeretnénk a napi három helyett öt fogást, vagy az intézmény saját medencéjében úszni, akkor ilyen lehetőséget inkább fogunk találni a magasabb árfekvésű magán intézményekben.
A SZOLGÁLTATÁS ÁRA – MIT ENGED MEG A PÉNZTÁRCÁNK?
Jellemzően a szolgáltatás ára két elemből tevődik össze. Az egyik, amit egyszeri belépési hozzájárulásként fizetünk meg a beköltözés előtt, valamint a havi rendszerességű térítési (vagy szolgáltatási) díj. E díjak alapját és rendszerét egy későbbi írásunkban fejtjük majd ki, így most nem kitérve minden részletre annyit mondhatunk, hogy az alacsonyabb árkategóriában inkább jellemző, hogy nem kell millió forintos nagyságrendű egyszeri belépési hozzájárulást fizetnünk, cserébe viszont két-három, esetenként négy személyt is elhelyeznek egy szobában, míg a magasabb árkategóriában (ahol belépési hozzájárulást is fizetünk) lakhatunk egyedül, saját fürdőszobával. Míg az alacsonyabb színvonalú lakhatási szolgáltatás (például többágyas elhelyezés) esetén a térítési díj a jövedelmünkhöz fog igazodni (éppen azért, hogy az alacsonyabb jövedelmi helyzet ne legyen akadálya a szolgáltatáshoz való hozzáféréshez), a magasabb fenntartási költséggel működő, valamilyen szempontból a lakhatásunk feltételeit is pozitívabb irányba előmozdító szolgáltatások inkább fognak élni azokkal a jogszabályi lehetőségekkel, melynek keretében (az államilag finanszírozott intézmények esetén is) a családunknak kell majd kiegészíteni a térítési díjat, ha mi a saját jövedelmünkből nem tudjuk azt egyedül megfinanszírozni.
EGYÁGYAS VS. KÉTÁGYAS SZOBA
Ha már a térítési díjnál felmerült az egyágyas illetve többágyas elhelyezés, eláruljuk, hogy nem mindig előnytelen választás a kétágyas szoba. Sokan vannak, akik idősebb korukban nem szívesen maradnak egyedül, egy szobatárs jelenléte jelentősen növeli biztonságérzetüket. Emellett a szobatársak ahogy összecsiszolódnak, elkezdik támogatni egymást, együtt könnyebben tevékenykednek a mindennapokban, és lesz számukra az intézményen belül egy erősebb kapcsolódási pont, egy személy, akire mindig számíthatnak. Persze nem törvényszerű, hogy mindenki mindenkivel mindig kijöjjön, de az intézmények törekszenek arra, hogy a személyes szempontokat is figyelembe véve helyezzenek el egy fedél alatt embereket.
(A szempontok listája még korántsem teljes, a felsorolást a témán belül legközelebb folytatjuk!)